Sportkarrierem története

Hol is kezdhetném? Talán az elején. A rákóczifalvai áltanálos iskolában kezdtem el foglalkozni a sporttal, ezen belül is a kosárlabdázással. Az akkorri osztályomban, amikor testnevelés órán sor került a kosárlabdázás, valahogy mindig olyan csapatot kaptam, akikkel szerettem játszani, kiszolgáltak labdákkal, tökéletesebbnél tökéletesebb paszokat kaptam tőlök, többnyire kosárral befejezve.Ekkor figyelt fel rám az egyik testnevelőtanár ( nevét nem szeretném megemlíteni), aki abban az évben indított egy kosárlabda szakkört, és az egyik óra után magához hivatott, és megemlítette, hogy elindítja ezt a szakkört és szeretné, ha csatlakoznék hozzájuk, mivel látott bennem tehetséget, fantáziát.

Későbbiek folyamán keményen edzettünk a csapat tagjaival az akkori faluház udvarán felállított kosárlabdapályán. A csapat többi tagjai is árgus szemekkel figyelték a technikámat, felismerték bennem azt a játékost, aki ha komolyabban foglalkozik a kosárlabdajátékkal, többre is viheti. Mivel az akkori csapattal nem tudtunk indulni semmilyen versenyen, bajnokságban, úgy döntöttem, hogy a rutinszerzés céljából elmegyek versenyekre, akár csapatustól akár egyénileg.

Versenyekről versenyekre jártam, jártunk a csapattagokkal. Ekkor még nem jöttek az eredmények. Későbbiek folyamán, amikor általános iskolások voltunk, a haverok áthívásával gyakoroltuk az edzéseken elsajátított taktikai elemeket, figurákat. Majd elkövetkezett a búcsú ideje, ami minden 8.ikos életében eljön, a ballagás. Ezúton szeretném megköszönni a két testnevelőtanárnak a belém vetett bizalmát, a sok edzést illetve azt a sok időt, amit velem töltöttek el, sohasem fogom elfelejteni ezt az időszakot.

Majd 2002-ben bekerültem az általam favorizált középiskolába, a Közgébe. Az ottani testnevelőtanár minden héten tartott edzést, amit természetesen nem hagyhattam ki, bejártam. Ekkor még a távolabbi dobásokkal - nevezeten a 3pontos kosarakkal - nem próbálkoztam. Nagy szerencsém volt, mivel már elsőben sikerült egy olyan csapatba bekerülnöm, amibe most útolag belegondolva, nagyon szerettem lenni. Sikerült elnyernem az edzőm bizalmát, meccsekről meccsekre jártunk, igy nőt a rutinom is, amit a versenyeken sok hasznát vehettem, sőt vettem is. 2003-ban, mikor már másodikos voltam, arra az elhatározásra jutottam, hogy megpróbálkozom a 3pontos dobásokkal. Láss csodát, az elengedett labdák nagy része a kosárban landolt, ezért úgy döntöttem, hogy mostantól a 3pontos kosarakat is elengedem. Ebben a tanévben kaptam a "Forma" becenevet, mivel azon az edzésen 66/60-as eredménnyel zártam az edzést. Versenyekről versenyekre járva - legyen büntetőverseny, 3pontosdobó verseny vagy streetballrendezvények - elkezdtek jönni az eredmények. Az általános iskola óta először nyertem meg egy megyei szintű büntetőversenyt.

A rá következő évben, 2004-ben úgy határoztam, hogy megpróbálkozom egy országos versennyel is, így a kelet-nyugat kosárlabdagála keretében elindultam a büntető- illetve a 3pontosdobó versenyen. Büntetőverseny nem sikerült olyan jól, hiszen egy labdán múlott a dobogós helyezés. Következett az általam inkább jobban kedvelt szám, a 3pontos verseny. A selejtezők során sikerült bejutnom a 6os döntőbe, ahol elsőként kezdve az összesen elérhető 15 pontból 9-et elérve sikerült országos amatőr bajnoki címet nyernem. Életem legnagyobb eredményét értem el ezen a napon. Abban a megtiszteltetésben is részesültem, hogy amatőrként a profik ellen is megmutathattam tudásomat. Csodák csodájára sikerült egy profit magam mögé utasítanom, ami életem legnagyobb eredménye volt, amit soha sem fogok elfelejteni. Interjút is készített velem a SportTv riportere is. Közgés pólóban adtam az interjút, ezzel is népszerüsítve iskolámat. Ezekután viszont a "Formám" ugymond hanyatlásnak indult. Jöttem a sorozatos sérülések, ami hátráltatta a munkámat. Az egyik tiszaligeti rendezvénysorozaton szenvedtem egy súlyosnak tünő sérülést, achilles-ínszalaghúzódást szenvedtem. Sokat szenvedtem vele, de az időnek hála, elmúlt már. 2006-ban, amikor elérkezett az érettségi éve, még egy büntetőversenyen elindultam, és elhatároztam, ha megnyerem ezt a versenyt, a Közgé- az ország és talán a világ legjobb kosárlabdaedzőjének, testnevelőtanárának - Varga Zoltánnak ajánlom győzelmemet. Sikerült is győznöm, felajánlom neki azt a győzelmet.

Újabb évet vállaltam a Közgében, mint tanulmányt, így tudtam folytatni a kosárlabdát Varga Zoltán tanár úr társaságában. Hol játékosként, hol sérült civilként mentem a csapattal a meccsekre, ezzel is erősítve a csapatot. Itt szeretném megragadni az alkalmat, és szeretném megköszönni Varga Zoltán tanár úrnak a belém öltött bizalmát, örökre emlékezni fogok rá, az edzéseket elfelejteni nem fogom. Köszönöm természetesen a csapattársak bizalmát is, akik maradéktalanul biztak a tudásomban, rutinomban, meccseken fontos pillanatokban rám hagyták az utolsó labdaeldobást, többnyire sikerrel. Köszönöm srácok nektek is a felejthetetlen éveket.

Tavalyi év májusában elindultunk csapatostúl a pelikán bevásárlóközpont tetején szervezett streetballrendezvényen. Első meccset elvesztettük, de szépen fokozatosan kezdtem belejönni a játékba. Következett a csapat és számomra a második meccs, ami a legnehezebb volt. Ezen a mérkőzésen szenvedtem el talán életem legkomolyabb sérülését, 20 fokos bokaszalagszakadást sikerült összeszednem. Vállaltam, hogy 6 hétig viselem a könnyített gipszet, ami helyre is állította valamelyest a bokámat. Néhány fokos szalagszakadás azonban benne is fog maradni, amíg csak élni fogok. Útolag belegondolva jobb lett volna akkor megműtetnem a bokámat, de most már késő.

Ezen a nyáron viszont komolyabban el kellett, hogy gondolkozzak azon, hogy tudom-e folytatni az élsportot, tudok-e még meccseket vállalni, hetente több, 1 hivatalos edzésnél is többet beáldozni. Hosszas tanakodás után viszont úgy döntöttem, hogy nem tudom folytatni, mivel a bokám illetve a térdem sem bírja már el a megfelelő terhelést. Úgy gondolom, életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg. Azon ugyan még nem tanakodtam, hogy a heti 1 közgében tartandó edzést be tudom-e vállalni. Viszont azt eldöntöttem, hogy a tiszaligeti napokon a gépipari kosárlabdacsapatát erősítve még bevállalom, és utána hivatalosan is bejelentem, hogy egy ideig visszavonulok a kosarazástól. Lehet, hogy csak egy rövid ideig, de az is elképzelhető, hogy soha többet nem fogok pályára lépni, még hobbi szinten sem.

Természetesen lesz 2 búcsúmeccsem illetve 1 közgés búcsúedzés. Gondolhatjátok, milyen nehéz döntést hoztam meg, de most úgy gondoltam, az egészségem a fontosabb. Ha úgy alakul az egészségi állapotom, akkor később folytatom, de ha úgyanugy gondok lesznek a bokámmal illetve a térdem sem bírja a terhelést, soha többé nem fogok tudni pályára lépni.

Köszönöm, hogy elolvastad a sportkarrierem történetét, és ha már itt jársz, a meccseken készült képeket is tekints meg, amit a kosárlabda versenyképek menüpont alatt megtalálsz.

Oldal: Sportkarrierem története
Forma Manager - © 2008 - 2024 - formamanager.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat